A fogtömés az egyik leggyakrabban alkalmazott fogászati beavatkozás. Általában akkor kerül sor rá, amikor a fogat borító fogzománc a fogszuvasodás hatására megsérül, és lyuk keletkezik rajta, de a probléma nem érinti a mélyebben található foggyökeret.
A fogak állapota egyrészt a genetikai tényezőktől függ, másrészt viszont a szájápolási szokások is nagymértékben befolyásolják a fogsor egészségét. Amennyiben nem a megfelelő gyakorisággal, illetve nem elég alaposan kerülnek megtisztításra a fogak, akkor előbb vagy utóbb számolni kell a fogszuvasodással, és annak negatív következményeivel.
Ha a fogakról, fogak közötti résekről nem kerülnek eltávolításra az ételmaradékok, akkor lepedék keletkezik rajtuk, ami ideális táptalajt biztosít a baktériumok elszaporodásának. A baktériumok által termelt savak megbontják a fogzománcot, majd a fogfelszínről a mélyebb rétegekbe jutva a dentin belső részeit is elkezdik lebontani. Ez a folyamat vezet a fogak szuvasodásához, romlásához.
A fogzománc felszínén megjelenő elváltozások egyértelműen a fogszuvasodás első jelei. Előrehaladottabb állapotban fájdalomérzet is társul hozzá, a fog ugyanis érzékennyé válik a hideg-meleg ételekkel, italokkal szemben, de az érintettek gyakran tapasztalnak kellemetlen érzéseket édesség fogyasztása közben is. Ilyenkor már elengedhetetlen a fogorvos közreműködése, ha ugyanis nem történik meg a fogtömés, akkor a probléma egyre súlyosabbá válhat, míg végül csak a gyökérkezelés vagy rosszabb esetben a foghúzás enyhíthet a panaszokon.
Az érzéstelenítést követően a fogorvos gondoskodik a szuvas részek eltávolításáról. Ezt követi egy savas kezelés, ami azt a célt szolgálja, hogy a tömítőanyag kémiailag is rögzüljön a fog szövetéhez. A következő lépés az alábélelés. Az ekkor felhelyezett anyag szigetelőként funkcionál, illetve lezárja a dentint. Ezt követően készül a fogtömés. Ehhez plasztikus állagú anyagot alkalmaz a szakember, amit formálható állagban és rétegesen juttat be az üregbe, az eligazgatása után pedig fotopolimerizálással megkeményít. A folyamat utolsó fázisa a fogpolírozás és a rágófelület kialakítása. A fog tulajdonképpen ezen a ponton nyeri el a végleges formáját.
Néhány évvel ezelőtt, más opció hiányában, a fogorvosok fémszínű töméseket alkalmaztak, ezeket azonban már felváltották az esztétikus tömések. Az elterjedésük annak köszönhető, hogy ezek igazoltan egészséges alternatívát kínálnak a fogtömésre, és mivel a színüket az eredeti fogakéhoz lehet igazítani, így ezek a tömések szinte láthatatlanok.
Az amalgám tömések 50%-át higany alkotja, 50%-át pedig higannyal kevert fémpor, ezért vitatott az egészségre gyakorolt hatása. Egyes szakértők szerint a higany folyamatosan oldódik a tömésekből, aminek eredményeképpen a nyállal keveredve bejut a szervezetbe, és allergiás bőrbetegségeket, hajhullást és ismeretlen eredetű gyulladásokat is okozhat. Bár a Fogorvosok Világszövetsége és az Egészségügyi Világszervezet sem nyilvánította hivatalosan veszélyesnek az amalgám töméseket, mégis sokan döntenek úgy, hogy nem kockáztatnak, és esztétikus tömésekre váltanak.
Az esztétikus tömésekhez a leggyakrabban kompozit tömítőanyagot használnak a szakemberek. Ez lényegében egy speciális műgyanta, amit porcelán és üveg részecskékkel erősítenek meg. Mivel a fogba helyezéskor képlékeny állagú, ezért jól ki lehet tölteni vele a részeket, tökéletesen illeszkedik a fog szöveteihez és szigetel is. Több szín kikeverésével az eredeti fog árnyalatához lehet igazítani, aminek eredményeképpen élethű végeredményt lehet elérni. A kompozit tömésekkel a fogak színe és alakja is visszaállítható. Az esztétikus tömések manapság rutinszerű fogászati kezelésnek számítanak, ami általában csak egy alkalmat vesz igénybe.